Egyházi témák

Olvasnivaló - A teljes élet rendje

E jegyzet tartalma, szerkezete mögött több mint negyedszázados ifjúsági lelkipásztori tapasztalat áll. Maga a konkrét anyag már „kiállta a próbát”, fiataljaimmal végigvettük, végigbeszélgettük, így csapódott le írásban, hogy közkinccsé váljék.
A Szentlélek segítsen minket Családok évében, hogy helyi közösségeink is minden nemzedéket egybefogó, bensőséges nagy családdá válhassanak!

Ifjúság és vallási nevelés – néhány szempont a családoknak

Elégedetten nézünk végig a szertartásainkon résztvevő fiatalokon, jó érzés látni, hogy van utánpótlás. Ilyenkor könnyebb elhárítani lelkiismeretünk sötét és nyomasztó fellegeit, amelyek megkérdeztetik velünk: vajon az én gyermekem, unokám ott van-e köztük, s ha nincs, én magam miben vagyok felelős az elkallódásáért? Kétségtelen, hogy a már felnőtt ifjúságot nehéz „rászorítani” az üdvösség keresésére, de azoknak a szülőknek, akik szeretnének gyermekeikkel egykor örök boldogságban együtt élni a mennyei Atyánál, még érdemes lehet megfontolni néhány tanácsot.

A mai kor Egyháza

„Hiszek a magam módján…” – mondják sokan azok, akik saját fantáziájukra, esetleg vallási linkeskedésükre hallgatnak. Ilyenkor érdemes mindig megkérdezni: elég lesz-e ez az üdvösséghez? A közízlés, és közfelfogás már nem azt a szellemet sugallja, amelyik megtartó erő lehetne a hitéletben, ezért nélkülözhetetlen, hogy rendszeres megerősítést kapjuk a vallási közösségben. Nem elég személytelenül részt venni a templomi programokon, fontos, hogy közösségi foglalkozásink megfelelő párbeszéd formájában is elmélyítsék bennünk a krisztusi élet fogalmait, lelkületét, s hogy a családban élő gyerekek, fiatalok érzékelhessék példánkon mindennek az érvényességét.

Fontossági sorrend

Gyakran hallunk szülőktől effélét: „állapotbeli kötelességek”, „a testi fejlődés fontossága”, „a földi előmenetel…” – és így tovább. Mindezek általában rosszul használt fogalmakként kerülnek elő, mert minden az Istentől kapott küldetésből indul ki, melyben kötött ideje van a tanulmányi kötelességek teljesítésének, de ha ezeket lekötöttségben nem a vallási élet és egyházi közösségi szolgálat követi, akkor bármilyen hasznos és értékes célok is mutatkoznak egy-egy gyermek vagy fiatal életében, azok nem az üdvösséget szolgálják.

Levegő – azaz légkör

Sok beszédnek sok az alja. Mire emlékezünk vissza mi magunk a szüleink, nevelőink példájából? Nem arra, hogy mit mondtak, hanem arra, hogy milyenek voltak, milyen légkört alakítottak ki maguk körül a mi formálásunkért? Ez hagyott igazán nyomot bennünk. Az ingadozó szülő nem tud igazi hitéletet örökíteni a gyermekére, mert nem mutatja fel az egyébként is árral szemben úszó világnézet és életforma érvényességét. Egy összekeveredett, változó hatásoknak kitett, bizonytalan értékrend a gyermekekben a pillanatnyi divat követését fogja sugallani, elvek és eszmények, igazi emberi megtartó erő nélkül.

Felnőtté válás a hitben

„Engem vallásos szellemben neveltek…” – hangoztatják néhányan, de azért nem olvadhatunk el első hallásra egy ilyen vallomástól. Mit jelent ez? Jártunk templomba? Volt Karácsonykor Mennyből az angyal… és Húsvétkor körmenet? Amint kamaszkorban mindenki átesik a felnőtté válás különféle változásain, úgy vallási téren is megkérdőjeleződik minden gyerekkori szokás. Ilyenkor kell a hitéből élő felnőtt modell minden fiatalnak. Az sem elég, ha a fogmosás és újságolvasás szintjén marad meg beidegződésként az életükben az esti ima, a ritka gyónás és matiné-szerű vasárnapi mise. Élni Krisztusért – Krisztusban! Valahogy ez lenne a megfelelő eszmény, értékmérce és üdvösségkeresés. Tudomásul véve, hogy az igaz hit áldozatokkal, lemondásokkal és néha fájdalmas döntésekkel jár, amikor visszatartó erő egy egyébként hasznos elfoglaltság, vagy egy szívbéli párkapcsolat. Mindezt érdemes lenne éppen családi szinten újból átgondolni!