Imádkozzunk együtt gyermekeinkért!

Madridban, az Actio Chatolica gyűlésén többen, lelkes édesanyák elhatározták, hogy napon­ta imádkoznak saját gyermekük, és minden édesanya gyermekének hitéért. A hét egy – általuk szabadon választott – napján, a templomban is el­mondják imájukat. Eszményképük Szent Mónika, Szent Ágoston püspök édesanyja lett.

A közösség 1987-ben kapta meg az Egyház hivatalos jóváhagyását. Hazánkban 1992. augusz­tus 27-én Kalocsán alakult meg az első imacsoport, amelyet az ország különböző pontjain, rövid idő alatt létrejött egyre több kis közösség követett. A megszólított édesanyák szívesen vállalkoztak arra, hogy legszebb és legüdvösebb feladatukat a gyermekeik hitéért, lelki-testi épségért mondott imáikat „csokorba kötve” is átadják az Úrnak. Aki ismeri Szent Ágoston megtérésének történetét, nem kételkedhet a buzgó anyai szív, a szeretet és az ima erejében!

2005. január 28-án Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr elfogadta felkérést és elvállalta a közösség fővédnökének tisztségét.

Gáspár Ritával, a háromgyermekes családanyával, plébániánk Szent Mónika körének lelkes vezetőjével, – aki hiszi, hogy a magánéletében éppúgy, mint ebben a csodálatos szolgálatban a Szentlélek vezeti és segíti őt -, a helyi közösségről beszélgettem.

Mikor és hogyan alakult meg közösségetek?

András atya kezdeményezésére és támogatásával, jött létre plébániánkon a Szent Mónika közösség 2004 októberében hat fővel.

Célunk volt, hogy imáinkat a csatlakozó édesanyák szándékaira, gyermekeiért, minden gyermekért ajánljuk fel, illetve az aktuális egyházi év kapcsán, például a papokért, vagy azért, hogy esetleg gyermekeinkből papok legyenek.

 

Hogyan szólítottátok meg az édesanyákat, milyen módon mutattátok meg magatokat a plébánia közösségének? 

A templom előterében hirdetőtáblán mutatkoztunk be, adtunk hírt magunkról. Kihelyeztünk az első padsor mögé, a sajtóasztalra egy imakérő dobozt, amit egy darabig igénybe vettek az emberek, de később már nem éltek ezzel a lehetőséggel, vagy nem jól kommunikáltuk, vagy talán közvetlenül is megszólíthattuk volna őket.

Volt idő, amikor havonta egyszer a szentmisén a mi közvetítésünkkel jutottak el a hívekhez az olvasmányok és a könyörgések, illetve közösen elmondhattuk a hívek előtt napi imánkat a gyermekekért.

Azóta hogyan alakult a csatlakozók száma?

Idővel egyre többen követtek bennünket. Volt, amikor már 31 aktív taggal imádkoztunk, de néhányan elköltöztek, és egy nagyobb csoport emberi gyarlóságok miatt kivált a közösségből. Sajnos mára már csak az eredeti hat fős mag van együtt, de mi szeretetteljes közösséget alkotunk, és az ima erejében bízva, teljes átéléssel, elmélyüléssel imádkozunk a gyermekekért. Sajnos jelenleg közösségünk két tagja is súlyos beteg, akikért szintén imádkozunk. Aktív tagjaink száma ezekből a problémákból adódóan egyre kevesebb.

Mennyire jellemző, hogy az imakörhöz tartozó édesanyák gyermekei is részt vesznek a plébánia közösségi életében?

Minden – koránál fogva már alkalmas – gyermekünk aktív tagja a plébánia közösségnek.

Tagja-e az imakörnek olyan édesanya, akinek a gyermeke nem gyakorolja a vallását?

Nem, de természetesen lehetne, sőt ott lenne igazán szükség az imára.

A szentmiséken sok fiatalt látok, ezért adódik a kérdés, hogy vannak-e fiatal édesanyák az imakörben?

Sajnos csak egyetlen fiatal édesanyánk van, de Ő több, hat gyermeket nevel, és már szíve alatt hordja a hetediket, és emellett igen lelkes tagja közösségünknek.

Milyen időszakonként találkozik a közösség, és olyankor hogyan töltitek az időt?

Havonta találkozunk az esti szentmise előtt, amikor egy teljes rózsafűzért imádkozunk, majd elmondjuk a közösség saját napi imáját, a Szentlélek litániát, és elmélkedést tartunk. Hosszú ideig a Filotea volt az elmélkedés alapja. Ösztönöztem tárasaimat, hogy osszuk meg gondolatainkat, de jellemzően nehezen nyíltak meg. Korábban volt egy zsolozsmázni tudó anyuka közösségünkben, és így rendkívül ünnepélyesek voltak az imaórák, de Ő már eltávozott az örök életbe.

Van-e a tagok között közvetlen személyes kapcsolat, megosztják-e egymással érzéseiket, problémáikat?

A közösség tagjai elég zárkózottak. Bár érződik a szeretetteljes kapcsolat, sajnos nem igazán nyíltunk meg egymásnak.

Részt szoktatok-e venni az országos találkozókon, és idén Jánosfalván voltatok-e?

Évente kétszer van országos találkozó; először májusban, amelyet mindig más plébániaközösség szervez meg házigazdaként. Ezen túlmenően pedig decemberben Budapesten is van éves találkozó. Az ezekről az eseményekről érkező körleveleket megosztom a tagokkal, és az idei évet kivéve mindig el is tudtunk menni a találkozókra. Örömmel tapasztalom, hogy az országos találkozókra Felvidékről és Kárpátaljáról is érkeznek imakörök.

 

Közösségünk kezdeményezésére viszont, már megalakulásunk harmadik évében mi rendeztük az országos találkozót, ami ugyan igen sok feladattal járt, de nagy örömünkre, reményeinken felül jól sikerült.

A találkozóról fotók elérhetők: www.szentmonika.hu – Galéria – Találkozók – Budapest 2007

Hogyan, milyen mértékben kapcsolódtok be a plébánia közösségi életébe?

Természetszerűen adódik, hogy folyamatosan bekapcsolódunk és részt veszünk plébániánk teljes közösségi életében. Majdnem mindenki még egy másik közösségnek is a tagja.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

A Családok Évének szellemében szeretnénk újra fellendíteni az imakör életét. Pünkösdkor a templombúcsún szeretettel várjuk a családokat, ahol Ifjúsági Csoportunk a gyermekeknek érdekes programokat szervez majd. Szeretnénk továbbá a szülőkkel megismertetni közösségeinket, egyben a Szent Mónika közösséget is.

Távlati terv, és még bizonytalan, de talán sikerül közös programokat szervezni édesanyáknak, és más hivatást gyakorló nőknek, például nevelési tanácsadással, egészségünk megőrzését célzó előadásokkal, stb.

Beszélgetésünk végén megpróbáltuk összegezni a Szent Mónika kör életét újból felpezsdítő ötleteinket. Elhatároztuk, hogy a templom előterében az imádkozni betérők részére figyelemfelkeltő és információkban gazdag hirdetőtáblát szerkesztünk. Megteremtjük a „passzív” tagság lehetőségét azok számára, akik pici gyermekük vagy más családi, egészségügyi, szociális problémáik miatt nem tudnak aktívan részt venni a közösség életében, de szívesen vállalják a napi ima elmondását otthonukban, és heti egy alkalommal az Oltáriszentség előtt. Alaposabban előkészítjük, és újra indítjuk a Szent Mónika kör lelkiségének megfelelő imaszándékok begyűjtését, és a „passzív”, és aktív tagok bevonását a közös imádkozásba (nem feltétlenül helyileg is együtt). Augusztusban megszervezzük és ünnepélyes szentmise keretében megünnepeljük Szent Mónika emléknapját. Arra törekszünk majd, hogy a jövőben ne teljesen a plébániai közösségbe beolvadva tevékenykedjünk, hanem saját karizmánknak megfelelően legyünk jelen például időnként a liturgiában, a rendezvényeken, illetve önálló szervezésű programokon. Imáinkat megosztjuk a templomba betérő emberekkel. Rendszeresen hírt adunk magunkról a Szentlélek híradóban. Kezdeményezzük András atyánál, hogy szentmise keretében is bemutatkozhassunk, és ösztönözhessük az édesanyákat az imakörhöz való csatlakozásra. Teadélutánon, közös beszélgetésen erősítjük majd közösségünk tagjainak összetartozását, hogy megismerjük egymás problémáit, törekszünk a segítségnyújtásra, egymás támogatására.

A Szent Mónika közösség szeretettel várja a nagymamákat, az édesanyákat és a keresztmamákat!

Javaslom, hogy akinek lehetősége van rá, ismerkedjen a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségével a következő honlapon: http://www.szentmonika.hu/

Kedves Nagymamák, Édesanyák, Keresztmamák!

Szeretettel várunk Benneteket Szent Mónika közösségünkbe! Keressétek Gáspár Ritát, akinek a telefonszáma a sekrestyében elkérhető! Hozzatok színt életünkbe ötleteitekkel, javaslataitokkal, kéréseitekkel! Erősítsétek közösségünket!

Imádkozzunk együtt a gyermekekért! Tapasztaljátok meg a közös ima erejét! Otthoni imáinkat egészítsük ki közösséghez tartozó imával, még ha nem is tudunk aktívan bekapcsolódni a tevékenységekbe!  Tapasztaljátok meg, hogy imáinkat a Jóisten meghallgatja, és válaszol kérdéseinkre!

Szolgálatra teremtettünk! Szolgáljuk az egyik legnemesebb célt! Imádkozzunk a gyermekekért, az Ő egészségükért, hitük kiteljesedéséért, lelki üdvükért. Kemény világba születtek, de mi támogatjuk őket teljes erőnkkel és szeretetünkkel, de ez önmagában kevés. A Mi Urunk Istenünk kegyelmét kell kérnünk, neki kell hálát adnunk!

Szolgálatunk felemelő érzést ad azáltal, hogy nem csupán saját, vagy közösségünk tagjainak gyermekeiért imádkozunk, hanem valamennyi gyermekért, különös tekintettel, a fogyatékkal élőkre és a nehéz sorsú gyermekekre.

Forrjunk össze az imában, és éljük meg közösen a szeretet parancsát!

Erdősi Ottilia

Kedves Édesanyák!

Jézus ígérete, hogy ahol az Ő nevében ketten-hárman (vagy még többen) összejövünk, ott van köztünk. Fogadjuk el, hogy kedvesebb és elfogadottabb előtte az az ima, amit gyermekeinkért, unokáinkért édesanyai közösségben végzünk! Minden lehetséges módon támogatom a Szent Mónika Kör újjáéledését közösségünkben, elkötelezett édesanyákat várunk a Kör soraiba! Szeretettel: András atya

Close Menu